Óvodáskori betűkíváncsiság, fonématudatosság, értő olvasás. Van összefüggés?

Sok kisgyerek betűk és hangok iránti érdeklődése az óvodáskorban kezdődik és 6-7 éves korban csúcsosodik ki, utána lankadásnak indul.
Fontos és szerencsés is, ha az érdeklődés egybeesik a tanulással, hiszen a motiváció ilyenkor belülről fakad és nem kell izzadságos módszerekkel elérni, hogy a gyermek figyeljen arra, amit meg szeretnénk tanítani neki. Na de mi az összefüggés a betűkíváncsiság, fonématudatosság és az értő olvasás között? Van egyáltalán?

Megtanítsam olvasni vagy ne?

A legtöbb szülő természetesnek veszi, hogy megtanítsa gyermekének a számokat, sőt számolni is. A betűkkel és az olvasással mégis más a helyzet: nem tudjuk mit tegyünk, jól tesszük-e, netán ártunk-e vele? Ezért van, aki kínosan kerüli a gyermekével ezt a témát, de – mint a szélsőséges dolgok általában – nem ez a helyes út.

Erőltetni természetesen nem szabad semmit óvodás korban, de ha gyermekünk érdeklődéssel fordul az írott világunk felé, akkor annak örüljünk! Nincs akadálya, hogy válaszoljunk neki, megismerje a betűket és a hozzájuk tartozó hangokat. Ez még nem jelenti az olvasást. Az érdeklődésével érdemes foglalkozni és előkészítő jelleggel fenntartani. A legjobb, ha az óvodásoknak való képes ábécés könyvet  választunk, lehetőleg olyat, amiben a képeké a főszerep, nem a szövegé. Hiszen ők még nem tudnak olvasni és nem is az olvasástanítás az elsődleges cél. Sok gyermeket csak a betűk foglalkoztatnak és nem feltett szándéka, hogy az iskola előtt megtanuljon olvasni. Persze vannak hajthatatlan kis könyvmolyok, akik mindenáron, akár egy kis segítséggel is megtanulnak olvasni, de ez azért viszonylag ritka.

Mi az a hangtudatosság és miért lenne fontos?

Viszont ami minden gyermeket kéne, hogy érintsen az a hangok felismerésének és elkülönítésének képessége, amit hang- vagy fonématudatosságnak is hívhatunk. A TV, a mobil, a tablet és a képeskönyvek előtti időszakban a gyerekekben ez hamarabb kialakult, hiszen a felnőttek sokkal többet énekeltek, meséltek, verseltek egymás között, vagy nekik, ezért a nyelvi fejlődésük előrébb tartott, mint a mai gyerekeknek. Az iskolai oktatás viszont épít arra, hogy az óvodából érkező gyerekek a beszédünket felépítő hangokat felismerjék és meg tudják különböztetni. Az iskolai alapozó időszak a gyermekek több mint 30%-ának kevés idő arra, hogy ez ki tudjon alakulni, és ők sajnos nem fogják érteni, mit akar a tanító néni, mi az, amit a többiek hallanak, tudnak és értenek és ők nem. Ez a kellemetlen élmény a szakemberek szerint rányomja a bélyegét nem csak az olvasáshoz való viszonyukra, hanem a tanulási teljesítményre is, ami hosszútávon nem jó hír.

Mi azzal segíthetünk a gyerekünknek, ha a hangtudatosság fejlesztését már óvodás korban elkezdjük. Ennek a fontosságát csak az utóbbi évtizedekben ismerték fel és bizonyították a kutatók. Az írás- és olvasástanulásra való felkészítésen kívül számos más jó hatása is van a hangtudatosságnak: segít elkerülni az első kudarcélményeket, ezáltal pozitívan befolyásolja az olvasáshoz való viszonyt, kedvező hatással van a helyesírásra, jobb szövegértést eredményez, ami a jó tanulási eredmények és az életben való általános boldogulás alapja is. Gondoljunk csak az apró betűs szerződésekre vagy hivatali ügyintézésre.

A legjobb bizonyíték a hangtudatosság hasznosságára a szövegértési teszteken kiválóan teljesítő finnek, akik az óvodai hangtudatosság fejlesztésére óriási hangsúlyt fektetnek.

Hogy lehet fejleszteni?

Semmi különösre vagy bonyolultra nem kell gondolni, sőt, még csak különórára vagy foglalkozásra sem kell beiratkoznunk. Továbbá egy cseppet sem megterhelő a gyerekek számára, tulajdonképpen egy újabb játék, amivel játszani lehet. Remek szórakozás útközben, esetleg ha várnunk kell, vagy jó kapcsolódási pont a gyermekünkkel – és minőségi időtöltés is egyben – olykor vacsora után egy 5-10 perces játék.

A lényege, hogy a gyerekek ráébredjenek, hogy a beszédünk hangokból áll, hangokra bontható, felismerjék és azonosítani tudják ezeket a hangokat és rájöjjenek, hogy ha egy szóban kicserélünk egy hangot, akkor megváltozik az értelme.

Ebben az is nagy segítség, hogy ha a betűk iránti érdeklődésüket kihasználjuk, így a betűk által megismerhetik a beszédünket felépítő hangokat is!

Továbbá játszhatunk szóbeli játékokat, ezek lehetnek:

• Szótagolás: Ez a képesség fejlődik ki először a mondókázás hatására, kb. 3 éves korban. Előbb kevesebb, majd több szótagú szavakkal játsszuk, minden szótagra tapsoljunk/ugorjunk/dobbantsunk. (pl. ág – 1 taps, baba – 2 ugrás)
• Kezdőhang: Először magánhangzókra kérdezzünk rá, majd ha ráérzett, akkor jöhetnek a mássalhangzók is. (pl. Milyen hanggal kezdődik az ág? – á, baba – b)
• Utolsó hang: Ez kicsit nehezebb, mint a kezdőhang, itt is a magánhangzóra végződő szavakkal kezdjünk, utána jöjjenek a mássalhangzósok. (pl. Milyen hanggal végződik az ág? – g, baba – a)
• Szólánc: Ilyenkor a szó utolsó hangjával kezdődő szót kell találni. Egyszer az egyikőnk jön, egyszer a másik. (pl. ág – gomba – alma – stb…)
• Titkos nyelv: Csak a magánhangzókat ejtjük. Segít kihallani a szavak belsejében rejtőző hangokat. (pl. Mondd titkos nyelven azt, hogy ág! – á, baba – a,a)
• Barkóba titkos nyelven: Lehet barkóba-szerűen is játszani a titkos nyelvet, esetleg kérdésekkel közelíteni a megoldáshoz. (pl. Mire gondoltam: a,a? – Baba? Alma?)
• Robotnyelv: Ha már egészen jól megy a hangok felismerése, akkor esetleg rákérdezhetünk konkrét szavakra, hogy milyen hangokból áll. Kezdjük a 2 betűs szavakkal (ág, só, tű), majd a 3 betűs szavakkal, és így tovább. (pl. Mondd robotnyelven azt, hogy ág! – á,g, baba – b,a,b,a)

Kétségbeesés helyett előre látás

A hangtudatosság kialakulásához hónapok, akár évek is kellenek és a célja az, hogy a gyerekek meghallják, hogy milyen hangokból állnak a beszélt szavak. Ideális esetben az iskolakezdésre maguktól is rájönnek, hogy egy-egy rövidebb szó milyen hangokból áll, és ezt a csodát meg fogjuk látni a csillogó szemeikben is!
Jobb, ha időben elkezdjük. Csak nyerhetünk vele!