A viselkedészavar, a rossz magatartás vagy a magatartászavar nem ugyanaz a fogalom. Manapság egy rosszabb viselkedésű, csintalanabb, picit élénkebb gyerekre is hajlamosak a felnőttek rásütni, hogy viselkedészavaros. Pedig a rossz magatartás nem egyenlő vele. A legtöbb esetben akkor beszélnek a szülők rossz magatartásról, amikor a gyerek a viselkedésével vagy tetteivel zavarja a felnőtteket, amikor valami olyat tesz vagy mond, ami odafigyelő neveléssel korrigálható és ami – ez nagyon fontos – nem állandóan van jelen a gyerek életében. Időnként nem fogad szót, visszabeszél, udvariatlan, hisztis, stb. Ezzel szemben a viselkedészavar ennél jóval “komolyabb” tüneteket hordoz.

Rossz viselkedés esetén első körben nagyon fontos tisztázni, hogy mi az, ami életkori sajátossága a gyereknek és mi az, ami a normál fejlődés kereteibe még belefér, és mi az, ami már problémát jelez. Életkori sajátosság a dackorszakban megjelenő problémák vagy a kiskamasz, kamaszkori “lázongások” is – még akkor is, ha szülőnek, pedagógusnak némely jellemző igencsak bosszantó tud lenni. Ilyen lehet az akaratosság, a dacosság, a már említett visszabeszélés, ellenkezés, kamaszkori szemtelenség, flegmaság. De ezek csupán adott életkor fejlődési szakaszainak, feladatainak a megoldását szolgálják. Szükségesek, ha tetszik, ha nem.

Ezzel szemben a viselkedés zavarának a definiciója a következő: “ A viselkedés olyan állandósult mintája, amelyben mások alapvető jogait, vagy az életkornak megfelelő fontosabb szociális normákat megszegik. A hiperkinetikus-, az oppozicíós magatartászavarok és agresszív viselkedészavarok sorolhatók ide. “

A viselkedészavarok nemcsak a családnak, iskolának és környezetnek jelentenek komoly pszichés és érzelmi terhet, hanem maguk a viselkedés zavarával rendelkező gyermekek is szenvednek a környezet folyamatos negatív visszajelzéseitől.

Viselkedészavarok okai

Kialakulhat másodlagos tünetként, mintegy ráépülve a tanulási nehézségekre. Ilyenkor a gyerek az állandó stresszt és kudarcot okozó helyzeteket igyekszik elkerülni, például bohóckodással, hisztivel, vagy a társai ellen irányuló agresszióval.
Okozhatja az idegrendszer súlyos éretlensége is.

A viselkedési zavar oka lehet még például a családi szocializáció hiányossága vagy zavara is, mint például: a nem megfelelő anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolat, az érzelmi elhanyagolás vagy akár a családon belüli erőszak is. Problémát okozhat, főleg kamaszkorban a kortársak egymásra gyakorolt negatív hatása, amikor „rossz társaságba” keveredik a gyerek. Szintén okai lehetnek a viselkedési problémáknak az osztályközösségben kialakuló csoportdinamikai jelenségek, mint például a bűnbakképzés vagy az ellenállás.

A viselkedés zavarának tünetei

Tehát a viselkedés zavara a viselkedés olyan állandósult mintája amelyben mások alapvető jogait vagy az életkornak megfelelő fontosabb szociális szabályokat megszegik. Illetve fontos az is, hogy ez a zavar 6 hónapnál hosszabb ideig folyamatosan megfigyelhető a gyermeknél. A fiúknál gyakrabban előforduló probléma.

A viselkedészavarok már igen korán jelentkezhetnek, ilyenkor a felismerés leginkább a szülőktől függ, illetve attól, hogy a szülőnek mikor fogy el a türelme, mikor érzi úgy, hogy ezzel már nem képes megküzdeni és hogy itt valami nem stimmel. Általánosságban azonban elmondható, hogy kevés szülő keres ilyen problémákkal segítséget. Sokszor úgy gondolják, a gyerek majd kinövi a rossz viselkedést, a nagybácsi is ilyen volt, majd az oviban, suliban megoldódik magától a probléma. Csakhogy ez a legritkább esetben szokott előfordulni, sokkal inkább az, hogy a problémák – kezelés hiányában – súlyosbodnak.

Milyen tünetek esetén gondoljunk viselkedészavarra:

– a gyermek gyakran kezdeményez verekedést
– gyakran terrorizál, fenyeget vagy félemlít meg másokat
– olyan eszközöket használ – tudatosan – melyekkel másoknak sérülést okozhat ( pl. bot, kő, törött üveg, kés…)
– fizikai kegyetlenség másokkal, állatokkal is
– szándékos vagyonrongálás, károsítja meg mások tulajdonát
– az önmérséklet gyakori elvesztése
– gyakori vitatkozás felnőttekkel
– gyakran aktívan szembeszegül a felnőttek elvárásaival vagy normáival
– gyakran szándékosan bosszant másokat
– gyakran és könnyen hibáztat másokat a saját hibáiért és rossz viselkedéséért
– gyakran érzékeny és sértődékeny
– gyakran dühös és megsértett
– gyakran bosszúálló és rosszakaratú
– gyakran hazudozik valamely cél elérése érdekében, például, hogy megszerezzen tárgyakat, előnyöket vagy épp azért, hogy elkerülje a felelősségrevonást, büntetést
– a társadalom, az együttélés szabályainak súlyos megszegése
– szülői tiltás ellenére kimaradozások
iskolakerülés
– súlyos esetekben bűncselekmények elkövetése: lopás, rablás, stb

Nem tartozik ide tehát az, amikor a gyerekek katonásat játszanak az oviban és meglökik egymást, vagy amikor a gyerekek egymással versengve véletlenül okoznak sérülést a másiknak.

De amikor azt látjuk, hogy egy gyerek egyedüli megoldási eszköze a konfliktusok vagy bármilyen helyzet kezelésére az agresszió, az már problémát jelent. Komoly problémát jelent az is, ha a gyerek nem képes felfogni, hogy amit tesz, azzal megbántja a környezetét, kortársait, családját, hogy fájdalmat és szenvedést okoz. Gyakran nem érez bűntudatot, nincs semmi megbánás azért, amit tett a másikkal.

Mivel iskoláskorban már előrehaladott az állapot, súlyosak a viselkedési problémák, zavarják a kortársakat, tanárokat, rögzültek a tünetek, fontos lenne a megelőzésre helyezni a hangsúlyt.

Viselkedési zavarok fajtái

Családi körre korlátozódó

A problémás viselkedés gyakorlatilag teljesen az otthoni környezetre, a szűk értelemben vett családtagokkal való kapcsolatokra korlátozódik. Ez kifejezett, szándékosan destruktív viselkedéssel társul, ami leggyakrabban valamelyik családtag (illetve annak személyes tárgyai) ellen irányul. Hátterében gyakran valamely családtaggal való határozottan rossz viszony húzódik meg.

Kortárscsoportba sem beilleszkedők

Jellemző rá, hogy az ebben a zavarban szenvedő gyermeknek a többi gyerekkel való kapcsolata kifejezetten abnormális, ami kombinálódik az állandó disszociális és agresszív viselkedéssel. Ennek a zavarnak a kortárscsoportba való beilleszkedés hiánya a legfontosabb tünete. Az bántalmazásokat többnyire magányosan követik el, a tipikus viselkedés általában a következők: kötekedés, fenyegetőzés, durva támadások. A zavar általában minden helyzetben jelentkezik, de a legkifejezettebb az iskolában lehet.

Oppozíciós viselkedészavar jellemzői

Oppozíciós viselkedészavarról akkor beszélünk ha az alábbi tünetek közül legalább négy több, mint 6 hónapon át fennáll és negatív hatással van a családi és iskolai életre is. Jellemzően 8 – 9 éves kor körül kezdődik.

– ellenségesség,
– dacosság,
– vitatkozás a felnőttekkel,
– aktív szembeszegülés a felnőttek normáival,
– mások tudatos bosszantása,
– gyakori érzékenység sértődékenység,
– düh és harag a környezetre,
– bosszúállás és rosszakarat

Érzelmi és viselkedészavarok

Kevert érzelmi- és viselkedészavarok esetén a gyermekkori magatartászavarhoz tartós és kifejezett érzelmi tünetek társulnak. Viselkedészavarok esetén a gyermek életkorának megfelelőtől eltérő, a környezet elvárásától nagymértékben különböző megnyilvánulásokról van szó. Ezek tartós, rendszeresen meglévő, illetve visszatérő viselkedések, melyek általában agresszív, romboló, durva megnyilvánulások, dühkitörések, fokozott ingerlékenység, de ugyanakkor szorongásos és depressziós tünetek is jelentkezhetnek.

Tanulási nehézség a viselkedés zavara mögött

A tanuláshoz sokféle képességre van szükség. Ha ezek közül valamelyik is hiányzik vagy gyengébb, az már megnehezíti a tananyag elsajátítását. Ha egy ép értelmű gyerek következetesen ugyanazokat a hibákat ejti, pl. számlálásnál felcseréli a sorrendet, olvasásnál sorokat kihagy, írásnál betűket hagy ki stb., akkor feltétlenül forduljunk szakemberhez. Az időben felismert problémákat megfelelő fejlesztő programmal ki lehet küszöbölni. Ezzel a gyereket is megmenthetjük attól, hogy butának gondolja magát és a kínlódást elunva idő előtt leálljon a tanulással, illetve a sorozatos kudarcok miatt magatartás problémák jelentkezzenek.

Nagyon sokszor a viselkedési zavarok mögött tanulási nehézség – diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia – áll. Olyannyira, hogy ez is lehet az egyik vezető tünet. Ebben a helyzetben a gyerek számára menekülés, és az önbecsülés megőrzésének eszköze lehet, ha bohóckodásával, helytelen viselkedésével eléri, hogy kiküldjék az osztályból. A gyerek tehát problémás viselkedési  tüneteket produkál, de ez csak eszköz arra, hogy egyéb tanulási problémáját leplezze.

A tanulási zavarokról itt írtam bővebben.

Figyelemhiányos hiperaktivitás a viselkedés zavara mögött

Ez egy viselkedési zavar, melynek tünetei általában hétéves kor előtt jelentkeznek. A figyelemzavarra való hajlam örökölhető, az esetek hetvenöt százalékában az egyik családtag is küzdött ezzel a problémával.

Három altípusa van, az egyik, amikor a gyerek elsősorban figyelemhiányos, a második, ha hiperaktív és impulzív, illetve létezik ezek kombinációja is. Tünetei pedig a nyugtalanság, az impulzív viselkedés, a figyelemhiány, amelyek következtében a gyerek nem képes az órán figyelni, egy helyben megülni, így rendesen tanulni, emiatt pedig az eredményei elmaradnak az elvárttól.

Ha az alább felsorolt tünetekből hat, legalább fél éven át jellemző a gyerekre, akkor valószínűsíthető a figyelemzavar. Természetesen figyelembe kell venni a gyermek korát. Tünetnek az számít, amiben a gyerek kortársaihoz képest tartósan és jelentősen különbözik. Egy tünet akkor jellemző a gyerekre, ha az adott viselkedés gyakran fordul elő

• Nem figyel megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai és egyéb munkában vagy más tevékenységben
• Nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen belül
• Úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá
• Nem követi az utasításokat vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat
• Nehézsége van a feladatok és a tevékenységek megszervezésében
• Elkerüli, nem szereti vagy ellenáll az olyan feladatoknak, amelyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek
• Elveszti a feladatokhoz vagy tevékenységhez szükséges dolgokat
• Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét
• A napi tevékenységben feledékeny

A figyelemhiányos gyerekekre tehát az elsődleges jellemző, hogy nem tudnak odafigyelni az iskolában és az esetek többségében bomlasztó, néha agresszív viselkedés jellemzi őket. Nehéz lekötni a figyelmüket, képtelenek kellő ideig egy bizonyos dologra koncentrálni, és impulzívan viselkednek. Erről itt írtam bővebben.

Tehát az ő esetükben nem klasszikus viselkedészavarról beszélhetünk, hanem a figyelemhiány okán másodlagos tünetként jelentkező magatartásproblémákról.

Az ilyen típusú viselkedési zavar esetén a mozgásfejlesztés és a tanulás terápiák határozott javulást eredményezhetnek.

Kezelése

Szülőként mindig kérjünk szakembertől segítséget, ha felmerül a gyanú, hogy a gyerekünk más mint a többi. Nyugtalanabb vagy nehezebben írányítható, esetleg csak az óvodában panaszkodnak rá, otthon nincs vele gond. Higgyünk a jelző pedagógusoknak,, a gyerek otthoni magtartása alapján nem tudjuk megítélni hogyan viselkedik kortárscsoportban, hogyan írányítható ha sokan vannak körülötte. Ha a gyerek valóban különbözik kortársaitól, akkor minél korábban kerül diagnosztizálásra, annál korábban kezdődhet el a terápia is.

Amennyiben az idegrendszer éretlensége áll a közvetlenül kialakuló magatartászavar mögött, az jól kezelhető mozgásterápiával.

A mozgásfejlesztés szintén nagyon nagy segítség lehet, ha a viselkedészavar másodlagos tünetként alakul ki, mintegy ráépülve a tanulási nehézségekre. Ilyenkor, mivel egyre könnyebbé válik a gyerek számára a tanulás és közben egyre kevesebb kudarc is éri a őt, gyakorlazilag a problémát kiváltó ok szűnik meg. A sikerélmények hatására lassan megváltozik a viselkedés is és ezzel enyhülnek a magatartási problémák is.

Amiben én tudok segíteni szakemberként:

– NILD Tanulás terápia
– Kulcsár – féle mozgásfejlesztés